wz

Other

Magyar

A náci Németország erősödő agresszív magatartása miatt már a XX. század 30-as éveiben joggal merült fel egy háborús konfliktus lehetősége. Ezért biztosítani kellett Csehszlovákia védelmét. Ennek indokával született meg a döntés – a francia Maginot vonal példája alapján – mely szerint egy esetleges támadással szemben az országhatár védelmét összefüggő határerődítmények kiépítésével kell biztosítani. A katonai szakértők a legveszélyezettebb övezetként az Óriás-hegység ( Krkonoše) és az Ostrava közötti területet jelölték meg. Ebben a 250 km hosszú sávban kellett kialakítani a legnagyobb objektumokat. Az erődrendszer legfőbb vonalát nehéz tüzérségi bunkerek és könnyű objektumok (géppuskafészkek) kombinációja képezte, amelyeket az államhatár közelében helyeztek el. Ezt a vonalat még tüzérségi erődítmények erősítették meg. 1938. szeptemberéig ez utóbbiakból még csak öt készült el. Az Ostrava – Óriás-hegység térségben kialakított 15 ilyen erődítmény közé tartozik a náchodi járásban található Dobrosov tüzérségi erőd, ami két tüzérségi bunkert, egy forgatható aknavetőtornyot, két gyalogosbunkert és egy bejárati objektumot tartalmazott. A tüzérségi erődítmény mintegy 20 hektárnyi területen helyezkedik el. A dobrosovi helyszíni szemlére és az objektumok elhelyezésének megtervezésére 1936. augusztus 16-20-án került sor. Az erődítmény helyét

1937 április 22-én tűzték ki. Májusban meghirdették a kivitelezésre vonatkozó pályázatot, amelynek győztese a prágai Dr. Kapsa és Müller cég lett. Az építési engedélyt 1937. július 27-én adták ki, a munkálatokat ténylegesen 1937. szeptember 13-án kezdték meg. Az építkezést 6 fős katonai felügyeleti szerv ellenőrizte, Alois Stano mérnök-kapitány vezetésével. A későbbiekben őt ezen a poszton Frantisek Zavadil mérnök-főhadnagy váltotta fel.

1938 szeptember végén az erődrendszeren végzett valamennyi munkát félbe kellett hagyni. Ekkor az erőd még nem volt készen. Az összes folyosó 1750 m hosszúságban elkészült, valamint a termek 600 m hosszúságban. A kitermelt földet felvitték a felszínre, de a betonozás csak a föld alatti területek felénél készült el. A komplexum eredetileg tervezett hét beton objektumából a föld felszínén csak három látható: a „Zöld“ tüzérségi bunker, a „Híd“ parancsnoki bunker és a „Berkenye“ gyalogsági bunker. A mai gépjárműparkoló szintjére tervezett bejárati építmény, az „Amerika“ tüzérségi bunker, a forgatható ágyútorony és az aknavető torony olyan objektumok, amelyek nem épültek fel és helyüket ma csak növényzettel benőtt töltések jelzik. Terv szerint az erőd 571 fő elhelyezésére szolgált volna, amelyből 38 fő a tiszt és őrmester. A magasszintű technológiai háttérnek elsősorban a levegő szűrését kellett biztosítania. Meg kellett oldani az áramfejlesztő generátorok elhelyezését és a lövegek hűtését és a töltényhüvelyek elszállítását. Vízforrásként a néhol 60 m mélységet is elérő fúrt kutak szolgáltak.

Az N-S-75 számú, „Zöld“ fedőnevű tüzérségibunker az erőd három befejezett bunkere közül a legnagyobb. Elől lévő részét 1938. augusztusában, hátsó részét szeptemberben betonozták ki. Hosszúsága 46 m, szélessége 16 m. A beton homlokzati fal és a födém vastagsága 3,5 m, a mennyezetet ezen kívűl olyan vaslemezek borítják, amelyek belövés esetén megakadályozzák a beton szétpattanását, ezzel védve a fegyverzeti mechanizmust és a kiszolgáló katonákat. Az építkezéshez használt beton 450 kg/cmz szilárdságú volt. A bunker vészkijárata és bejárata vaslépcső volt, ami az árok belső oldalán helyezkedett el. A bejáratot 9 mm-es automata fegyver védte, 96 töltényes dobos fegyvertárral. Ez a fegyvertípus nem került sorozatgyártásba. A bunker felső emelete szolgált harcászati helyiségül. Az oldalsó kazamatákba 3db 100 mm-es kaliberű 11,8 km lőtávolságú tarackágyú elhelyezését tervezték. A tüzérségi bunkert közvetett oldallövészetre alakították ki, amelyet a parancsnoki ütegből irányítottak a jelentett koordináták alapján, vagy közvetlen lövészeti méréssel. A tarackok kilőtt töltényhüvelyei csöveken keresztül jutottak le az alsó szint hulladékgyűjtőjébe, ahonnan lehűtés után átkerültek a felvonóhoz, majd pedig az erőd földalatti helységeibe. A bunker előterét két páncélharanggal borított könnyű gépfegyver védte. A védőárok célja az ellenség behatolásának megnehezítése volt. Arra az esetre készültek az ide vezetett gránátcsúszdák, ha az ellenség mégiscsak bejutott volna az árokba. Az objektum felső részének egész elülső oldala körül drótháló volt bebetonozva, az álcázóháló kifeszítését szolgáló kampókkal. A homlokzati rész szélső fala szegéllyel végződött, mindez földdel volt betakarva és fűvel beültetve. A bunker alsó szintjére 18 lépcsó’fokon lehet lejutni a liftakna mellett. Itt kapott helyet a tarackágyúk töltényeinek három hulladékgyűjtője, a nyolc fős műszaki osztag helyisége, a felső szint parancsnokának irodája és a lövések, valamint a hűtendő töltényhüvelyek melléktermékeinek elszívására szolgáló segédszellőztető berendezés.

N-S-72, „Híd“ fedőnevű gyalogsági bunker. Ez egy négyharangos szerkezetű bunker, ami a legmagasabb terepszinten épült fel. Rendeltetése az erődítmény parancsnoki állása. Betonozása 1938. júliusában egy teljes hetet vett igénybe. A külső falak és a födém vastagsága 3,5 m. A falakat úgy méretezték, hogy ellenálljanak a tarackágyú 150 mm-es átmérőjű, egyazon helyre közvetlenül kétszer becsapódó lövedékének.

Az N-S-73. „Berkenye“ fedőnevű gyalogsági bunkerben tartózkodott ténylegesen a legénység, falain rajzok őrződtek meg. Ezek bizonyítják a csehszlovák harcosok magasfokú harci erkölcsét. Ezt a bunkert használták a nácik 1940-ben, Franciaország lerohanását követően, a Maginot-vonal meghódításáról szóló propaganda filmhíradó elkészítésére. Miután a németek elfoglalták a határvidéket, az erődrendszer elveszítette jelentőségét. A német hadsereg egyes objektumokat a lőfegyverek hatékonyságának tesztelésére használt. A fémkonstrukciókat a hadiipar hasznosította. A szovjet támadások idején az ostravai erődítményrendszer egy részét a német helyőrség foglalta el. A háborút követően, a Varsói Szerződés megkötésével elvesztette jelentőségét a könnyű és a nehéz erődítmények objektumainak legnagyobb része. A csehszlovák hadsereg csak egyes erődöket használt továbbra is. A többi objektum elhagyottan állt, mint a hadsereg harci készültségének néma jelképe. A 70-es években a Dobrosov erődöt kulturális emlékhellyé nyilvánították és megnyitották a látogatók előtt. Fokzatosan kialakítottak itt egy tanösvényt, amely összeköti az egyes, teljesen fel sem épített objektumokat az erőd föld alatti részében kialakított állandó múzeumi kiállítással. Az erődöt a kormány rendelete alapján 1995-ben nemzeti kultúrális műemlékké nyilvánították, a Csehszlovák Köztársaság harci felkészültségének, valamint katonái bátorságának és hősiességének mintegy vitathatatlan bizonyítékául.

MEGTEKINTÉS:

Nyilvánosan látogatható naponta április 1-től október 31-ig.


 

日本語

ドブロツヨフ 要塞

 

ベネシュ線は、チェコスロバキア・ドイツ国境を中心に構築されたチェコスロバキアの要塞線である。敵国ドイツは大戦に敗北したが、その事をもってドイツの 脅威が去ったと捉える者は少なく、ドイツに対する軍事的劣勢の解消が喫緊の課題とされた。先の大戦の経験から消耗戦を恐れ、防衛重視の戦略に傾倒したチェ コスロバキアは、戦闘員の不足を補う方策として、国境地帯における要塞の建設を軍事戦略の柱として位置付けた。当時の最新建築技術と火力を用い、峻険な地 形を活用した構造となっている。

100の主要塞を15kmの間隔で配置、連絡通路として地下鉄を通している。要塞には火砲を戦艦に準じた構造の隠ぺい型の砲塔や射撃装置を配置、前方には 対戦車用に配置された鉄骨と対歩兵用の鉄条網地帯を設けている。厚さ350cm以上のコンクリートで防御され、発電室や武器弾薬庫は全て数十mの地下に建 造、更に各区画は装甲鉄扉で区分された。

9月29日1938、ミュンヘンで4カ国の首脳による会談が行われた。チェコスロバキア代表のヤン・マサリク駐英大使とヴォイチェフ・マストニー駐独大使 は会議には参加できず隣室で待たされた。ダラディエは会議直前に「すべては英国人次第だ。我々彼らに従うほかない」と発言している。

翌30日午前1時30分に会談は終了し、4か国によってミュンヘン協定が締結された。ドイツの要求はほとんど認められ、ハンガリーとポーランドの領土要求 にも配慮された結果となった。隣室で待っていたマサリクとマストニーにはチェンバレンによって会談の結果が伝えられ、協定書の写しが手渡された。この時、 マサリクは落胆のあまり涙を流したが、チェンバレンは大きく二度三度あくびをしたという。この一連の国際会議をミュンヘン会談という。チェコスロバキアは 国境地帯の要塞と、シュコダ財閥の軍需工場を始めとする工業地帯を失い、さらに多くの資産を失った。また、ポーランドは12月1日にテッツェンを獲得し た。しかしハンガリーは協定に不服であり、軍の動員を行ってチェコスロバキア政府と交渉を続けた。後に第一次ウィーン裁定により国境問題は一時解決する が、チェコスロバキア国内の民族主義が沸騰し分離運動が活発になった。

チェコスロバキア東部の拠点であるプラハの防衛に必要な地点であり、メトゥイエ川渡河点ともなる・近くナーホト村に要塞を建設することにより、ドイツ軍に 対する防御拠点とすることとした。計画は1935年に承認され、1937年より建設が開始された。要塞は完了しませんでした。配備された主要兵器は 100mm連装砲や75mm連装砲であり、コンクリート製の砲塔に収められていた。要塞の主要部はほとんど地下にあり、地上にあるのは一部のトーチカや砲 塔、偽装陣地のみである。要塞の兵員の定数は約600名。ドブロツヨフ 要塞 は、現在、一般観光客に公開されている。

Oficiální stránky národní kulturní památky